Figyelem, ez a cikk nyomokban műszaki információkat tartalmaz! Csak akkor olvassa tovább, ha nem zavarják a számok, a századmásodpercek és olyan információk, amikre talán soha nem lesz szüksége.
Tudta, hogy az agya becsapja Önt?
Amikor TV-t, filmet, vagy videót néz, mozgást lát, pedig csak sima álló fényképek slideshow-ja pörög a szeme előtt. Elég gyors, másodpercenként 25-60 képből álló slideshow, de akkor is. Ez annyira gyors képváltás, hogy a szem már mozgóképnek látja. Pedig olyan, hogy mozgó kép nem létezik! (Most a múzeumi képtár költöztetését ne vegyük ide.) A videó kamerák valójában nagysebességű fényképezők, a videó fájl nagyon sok álló kép sorozata, a videó lejátszó, pedig egy nagyon gyors diavetítő. Ha ez ilyen egyszerű, akkor miért kell 200 órát dolgozni egy 1-perces videón? A kamera elintézi és kész.
Igen, de mi animációs videókat készítünk, üzleti rajzfilmeket, ha így jobban tetszik. A videó itt is képek sorozata, csak a képeken rajzok vannak, mondjuk egy labdáé. De hiába tesszük elé a kamerát, a nyavalyás nem gurul arrébb csak úgy magától és belerúgni sem lehet, tehát a kamera folyamatosan egy álló képet vesz. Ez nem annyira hozza lázba a nézőt.
Az animációs marketing videó matekja (ha fél a számoktól, itt hagyja abba az olvasást!)
Ha mozgatni akarjuk, csinálni kell egy másik rajzot, amin a labda egy picivel arrébb és picivel elforgatva látható. Aztán még egyet, és így tovább. Másodpercenként minimum 25 képkockás rajzfilmeket készítünk, tehát egy 1-perces videóhoz összesen minimum 60×25, azaz 1500 db képet kell sorba rakni. Ha a labda mozgását viszonylag élethűen akarjuk modellezni, akkor a videó minden 0,04 (négy század) másodpercére jutni fog egy, az előzőhöz képest picivel arrébb rajzolt labda. De egy guruló tárgy önmagában elég kevés érzelmet vagy vásárlási vágyat kelt, márpedig épp az lenne az üzleti videóink célja. A sikerhez nem árt több száz, vagy ezer további rajz elem és az sem baj, ha ezek együtt mozognak.
Azért a helyzet nem reménytelen, mert a munkát szoftverek segítik, nélkülük ez a szakma nem is létezne. Elég például egyszer megrajzolni egy figurát, azt a program megjegyzi, nekünk csak a mozgással és deformálással kell törődni. De minden ábra, minden egyes mozdulatát, torzítását közölni kell a szoftverekkel, mert a gondolatainkban egyelőre nem tudnak olvasni.
Az egész csak beleélés, fantázia, kézügyesség, milliós értékű szoftverek és azok ismerete, nagyon erős számítógépek, nagyfelbontású monitorok, rengeteg munkaóra és kitartás kérdése. És még nem beszéltünk arról, ami mindennek a kezdete: a történetről. De ezt a cikk második részében olvashatja tovább.