A ``marketing`` hal története

Grün bemegy Kohn üzletébe, aminek a cégtábláján az áll: „MA ITT FRISS HAL KAPHATÓ”. Grün nem bírja ki, hogy ne kössön bele, ezért megkérdezi:

– Kohn, holnap nem fogsz itt halat árulni?
– Kohn: De igen.
– Grün: Akkor miért írod ki, hogy ma?
– Tényleg, mondja Kohn és törli a „ma“ szót, marad az „ITT FRISS HAL KAPHATÓ”.
– Grün tovább nyaggatja: Nem tudtam, hogy máshol is van üzleted!
– Kohn: Nincs, csak itt.
– Grün: ha úgyis csak itt árulsz, mi értelme kiírni, hogy itt?
– Igazad van, és Kohn törli a mondatból az „itt“ szót, marad a „FRISS HAL KAPHATÓ.”
– Grün nem nyugszik: Te Kohn, romlott halat is árulsz?
– Kohn: hogy képzeled?
– Grün: Akkor meg minek odaírni, hogy „friss“?
– Kohn törli azt is, marad a „HAL KAPHATÓ.”
– Grün: Na és venni is szoktál halat a betérőktől?
– Kohn: Minek vennék?
– Grün: akkor meg miért írod oda, hogy „kapható”?

Végül törlődik ez is, és marad az egyetlen valódi információt hordozó szó: HAL. (történet Popper Pétertől)

Valami ilyesmi (is) a reklámzaj. Üres, senkit nem érdeklő fecsegés, kevés lényeggel. Na jó, tényleg nem könnyű érdekesnek lenni egyetlen szóval. De miért lenne az üres duma lelkesítőbb, amikor van más módszer is! Nézzük, milyen lenne, ha locsogás helyett látvány mondaná el a történetet 12 másodpercben: